Tematika
1. A SEJTÉLETTAN ALAPJAI
1.1. A sejtmembrán transzportfolyamatai
Egyszerű diffúzió. Csatornán át történő diffúzió, az ioncsatornák szelektivitása és kapuzása (feszültség-, ligand- és feszülésvezérelt csatornák). Facilitált diffúzió. Az aktív transzport sajátságai, a Na+ -K+ pumpa szerepe a membránpotenciál és a sejttérfogat fenntartásában. Másodlagos aktív transzport. Endo- és exocytosis. A hámsejtek reszorpciós és szekréciós folyamatai.
1.2. A sejtműködés humorális szabályozása
Ligandok (agonisták és antagonisták), membránreceptorok (típusai, szerkezete), a szignáltranszdukció mechanizmusai, másodlagos hírvivők. Ionotrop és metabotrop hatások. A G-fehérjék szerepe. Az intracelluláris kalciumkoncentráció szabályozása.
1.3. A membránpotenciál szerepe a sejtműködés szabályozásában
A nyugalmi potenciál eredete. A membrán mint kondenzátor. A Nernst- és a Goldman-egyenlet értelmezése. Ionkoncentráció-változások hatása a nyugalmi potenciálra.
Passzív membránsajátságok. Az ohmikus és kapacitív elemek jelentősége. Gömb és henger alakú sejtek viselkedése. Az elektrotónusos potenciálok jellemzői, élettani szerepe.
Az akciós potenciál alakja különböző elvezetések esetén. Az akciós potenciálért felelős konduktanciaváltozások kinetikája és feszültségfüggése, az áram-feszültség karakterisztikák. Az ionáramok farmakológiai szeparálása (TTX, STX, TEA, 4-AP). A Na+ - K+ pumpa jelentősége. Az akciós potenciál kiválthatósága, az intenzitás-időtartam görbe értelmezése. A terjedési sebességet meghatározó tényezők, a szaltatórikus kondukció. Az extracelluláris ionkoncentrációk változásának következményei az akciós potenciálokra. Az akciós potenciálok élettani szerepe.
2. A SZÍV MŰKÖDÉSE
2.1. A szív elektromos tulajdonságai
Az ingerképző rendszer működése. A pacemaker potenciálért felelős konduktancia- változások kinetikája, a szívfrekvencia szabályozásának mechanizmusa. Nomotóp és heterotóp ingerképzés.
Az ingerület terjedése. A gap-junctionok jelentősége. Terjedési sebesség az ingervezető rendszer egyes részein. Az A-V csomó szerepe.
A munkaizomrostok membránjának sajátságai. Az akciós potenciálért felelős konduktancia- változások értelmezése, kinetikai sajátságaik jelentősége. Az akciós potenciálok időtartamának frekvenciafüggése.
Az ingerlékenység fázisos változásai. A refrakter periódusok értelmezése, fiziológiás jelentősége. Az extraszisztolék kiváltásának feltételei.
Az arrhythmiák mechanizmusa. A részleges vagy teljes blokk következményei. Extrasystolet vagy fibrillatiot előidéző tényezők (ectopiás pacemaker aktivitás feléledése, inhomogén repolarizáció, re-entry mehanizmus).
Elektrokardiográfia. Az EKG görbe értelmezése, a His-köteg elektrogrammal és a kamrai akciós potenciállal történő egybevetése. A depolarizációs sebesség és az ingerületbe kerülő izomtömeg jelentősége. A kamrák depolarizációjának és repolarizációjának időbelisége, a QRS- és T-hullámok kialakulása. Bipoláris (Einthoven) és unipoláris (Goldberger és Wilson) elvezetések. A szív elektromos tengelye, szívtengely-deviációk. Az EKG diagnosztikai jelentősége.
2.2. A szív kontraktilis sajátságai
Az excitációs-kontrakciós kapcsolat. Az összehúzódás membránpotenciál-függése. Az intracelluláris kalcium másodlagos hírvivő szerepe. A kontrakció és a relaxáció lépései. Az intracelluláris kalciumkoncentráció-növekedés mechanizmusa, a feszültségfüggő Ca2+ -csatornák és a Ca2+ -indukált Ca2+ -felszabadulás jelentősége. Az intracellularis Ca2+ eltávolítása, a Na+ - Ca2+ csere és a Ca2+ - pumpa szerepe. A Ca2+ -kötő fehérjék jelentősége.
A szívizom kontraktilis és elasztikus elemeinek szerepe. Izotóniás és izometriás kontrakció és relaxáció. A hossz-feszülés összefüggés jelentősége és értelmezése.
A kamra pumpafunkciója. A térfogat-nyomás diagramok értelmezése. Az end-diasztolés térfogat és a szisztolés nyomás kapcsolata. A szív nyomási és áramlási munkája. Az előterhelés (preload) és az utóterhelés (afterload) következményei.
2.3. Idegi és humorális hatások
A vegetatív szabályozásban szerepet játszó idegrostok, mediátor anyagok, receptorok, szignalizációs útvonalak. A pozitív és negatív tróphatások mechanizmusa. Tónusos szabályozás, a denerválás hatásai.
Extracelluláris ionok szívhatásai. A Na-, K- és Ca-ionok hatása a nyugalmi potenciálra, az akciós potenciálokra, az ingerképzésre, az excitációs-kontrakciós kapcsolatra és a kontraktilitásra.
2.4. A perctérfogat szabályozása
A perctérfogat meghatározása a Fick-elv és a dilúciós elv alapján. Pulzustérfogat, perctérfogat, szívindex.
A heterometriás szabályozás mechanizmusa a vénás telődés és a perifériás ellenállás növekedésekor, a diasztolés rezerv. A Starling-féle szívtörvény, a szív-tüdő készítmény.
A homeometriás szabályozás mechanizmusa, a szisztolés rezerv. A heterometriás és homometriás szabályozás jelentősége. A denervált és az innervált szív alkalmazkodásának összehasonlítása. A szívfrekvencia szerepe a perctérfogat szabályozásában.
2.5. A szívciklus
A billentyűk működése, szívhangok. A pulzus jellegzetességei. A szisztolés és a diasztolés zörejek eredete. Az aorta billentyűhibáit követő pulzus- és vérnyomás-változások.
A szívciklus részei. Elektromos, nyomás- és térfogatváltozások a ciklus során. A bal és a jobb szívfél összehasonlítása. A szívfrekvencia hatása a szisztole és diasztole időtartamára.
3. A SZERVEZET FOLYADÉKTEREI ÉS A VÉR
3.1. A testfolyadékok kompartmentalizációja
A folyadékterek megoszlása, a kompartmentek elektrolit- és nem-elektrolit összetétele. A kompartmenteket elválasztó határfelületek jellemzői. A kompartmentek közötti kapcsolatok. Az ozmótikus egyensúly oka és következményei. A belső környezet fogalma, a belső környezet állandósága. A homeostasis jellemző paraméterei, ezek jelentősége.
3.2. A vér mint keringő testfolyadék
A vér összetétele. Vértérfogat (teljes és keringő vértérfogat, vérraktárak). Hematokrit, süllyedési sebesség. A vér reológiai sajátságai.
3.3 A vörösvérsejtek funkcionális sajátságai
A vörösvérsejtek kvantitatív és kvalitatív jellemzői (szám, méret, alak, MCV, MCH, festékindex, ozmótikus rezisztencia) és ezek funkcionális jelentősége.
A hemoglobin szerkezete, hemoglobinszármazékok (oxigenált, deoxigenált forma, karboxi-, karbamino- és methemoglobin, foetalis és adult hemoglobin). A hemoglobin O2 -disszociációs görbéje.
A vörösvérsejtképzés aminósav-, vas- és vitaminszükséglete. A szervezet vasforgalma. A B 12 -vitamin bevitele, felszívódása. Az anaemia fogalma; hypo- normo- és hyperchrom formái. Vashiányos anaemia, anaemia perniciosa. Az eritropoetin.
A hemoglobin lebontása, direkt- és indirekt bilirubin. Az epefestékek enterohepaticus körforgalma. Icterusok fajtái, laboratóriumi jellemzőik.
3.4 Vérplazma
A vérplazma összetétele. A plazmafehérjék funkciói. Maradék nitrogén tartalom, azotaemia.
3.5. Vércsoportok
AB0- és Rh-vércsoportok antigénjei és antitestjei. Rh-inkompatibilitás (inkompatibilis transzfúzió és terhesség).
3.6. Haemostasis
A haemostasis fogalma, tényezői, élettani jelentősége. Az alvadásgátlás in vivo és in vitro lehetőségei.
4. A PERIFÉRIÁS KERINGÉS
4.1. A perifériás keringés általános jellemzése, hemodinamikai alapfogalmak
A keringési szervrendszert felépítő szervek, azok funkciója a rendszeren belül. A nagy- és a kisvérkör általános jellemzői. A magas- és az alacsonynyomású területek (a nagy- és kisvérkörre jellemző nyomásprofil). A nyomásgrádiens mint hajtóerő. Az áramlási intenzitás, a nyomásgrádiens és a perifériás ellenállás kapcsolata. A perifériás ellenállás vaszkuláris komponense és a vér viszkozitása mint ellenállást befolyásoló tényező. Az áramlási sebesség és a csőátmérő közötti kapcsolat. Az áramlási sebesség alakulása az érrendszer különböző szakaszaiban. A Hagen-Poiseuille-törvény. Nyomás-áramlás összefüggés merev falú csövekben és az érrendszerben. Lamináris és turbulens áramlás. A Reynolds-szám. A hematokrit és a vér viszkozitása közötti kapcsolat. Laplace törvénye. Sorba és párhuzamosan kapcsolt ellenállások. A nyugalmi perctérfogat megoszlása és a redistributio lehetősége.
4.2. A keringési szervrendszer különböző szakaszainak sajátságai
Elasztikus és muszkuláris típusú artériák. Az aorta „szélkazán” funkciója. A pulzushullámok kialakulása és terjedése. Centrális és perifériás pulzusgörbék. A pulzuskvalitások változása az érrendszer sajátságainak megváltozásakor. A pulzusnyomás és az artériás középnyomás fogalma, számítási lehetőségeik. Az artériás középnyomást meghatározó tényezők. Fiziológiás vérnyomásingadozások. Vérnyomásmérés.
A mikrocirkulációs rendszer és a kapilláriskeringés jellegzetességei. A Starling-hipotézis. A nyirokkeringés sajátságai.
A vénás keringés jellemzői. Vérraktárak, szerepük a redistributióban. A centrális és a perifériás vénás nyomás. Az intrathoracalis nyomás és az izompumpa szerepe a vénás keringésben. A vénás pulzus.
4.3. A vérnyomás és a véreloszlás szabályozásában résztvevő efferens tényezők
A vascularis simaizomsejtek mint a humorális és az idegi szabályozás célsejtjei. A bazális tónus (fogalma, eredete, meghatározása, mértéke a különböző szervek ereiben). Autoreguláció. A Bayliss-effektus. Humorális vazokonstriktorok és vazodilatátorok a kis- és a nagyvérkörben. A nyugalmi vazokonstriktor tónus (fogalma, eredete, meghatározása, mértéke a különböző szervek ereiben). Idegi vazokonstriktor és vazodilatátor mechanizmusok.
4.4. A cardiovascularis rendszer reflexes szabályozása
A nyúltvelői vazomotor neuroncsoportok (központok) jellemzése, afferens és efferens kapcsolataik. A presszor- és a depresszor-válasz fogalma. A keringési szervrendszer magasnyomású részén (sinus caroticus, aortaív) elhelyezkedő mechanoreceptorokból kiinduló depresszor-reflex, ennek puffer-reflex jellege, szerepe az artériás középnyomás szabályozásában. A Goltz-reflex. A keringési szervrendszer alacsonynyomású részén (nagyvénák, jobb pitvar, kisvérkör) elhelyezkedő mechanoreceptorokból kiinduló presszor- (Bainbridge-) és depresszor-reflexek. Kemoreceptorokból kiinduló cardiovascularis reflexek. A Lovén-reflex.
4.5. A keringési rendszer humorális szabályozása
Keringő katecholaminok által kiváltott cardiovascularis válaszreakciók. Glükokortikoidok és pajzsmirigyhormonok permisszív hatása. Vazoaktív humorális ágensek és a vérgázok szerepe a lokális vérátáramlás-szabályozásában (humorális vazokonstriktorok és vazodilatátorok).
4.6. Az endothelsejtek szerepe az értónus szabályozásában
Az endothelsejtek receptorfunkciója és szekretoros tevékenysége. Az endothelium szerepe a neurotranszmitterek és a humorális anyagok hatásának közvetítésében. Az endothelium diszfunkciójának következményei.
4.7. A kisvérköri keringés
Starling-erők a kisvérkörben, az ödémaképződés ellen ható tényezők. A humorális hatásokra kialakuló válaszreakciók specifikumai (a hypoxia és a hypercapnia vazokonstriktor hatása, ennek élettani jelentősége).
4.8. A coronariakeringés
A coronariakeringés fázisos jellege. A szívfrekvencia növekedésének hatása a szívizom vérellátására. A szívizom tápanyag- és oxigénszükséglete. Az O2-extractio. A coronariák bazális tónusa, az autoreguláció és a humorális szabályozás lehetőségei (hypoxia, adenozin). A β-adrenerg receptorok szerepe, a katecholaminok hatásai a coronariakeringésre.
4.9. Az agy keringése
Intracranialis folyadékterek, ezek kapcsolata, a Monroe-Kellie-elv. A liquor cerebrospinalis képződése, összetétele, felszívódása, szerepe. Vér-liquor, vér-agy és agy-liquor gát. Az agyi vérkeringés sajátosságai. Autoreguláció. A lokális perfúzió humorális szabályozása (a széndioxid-tenzió kiemelt jelentősége). A Cushing-reflex.
4.10. A test egyéb régióinak keringése
A splanchnicus terület vérellátása. A splanchnicus erek bazális és vazokonstriktor tónusa. A splanchnicus keringés szerepe a keringő vérmennyiség redistributiójában. Funkcionális (postprandialis) hyperaemia a gyomor-béltraktusban. A máj sajátos vérellátásának élettani jelentősége.
A veseerek bazális és vazokonstriktor tónusa. A veseerek részvétele az általános cardiovascularis válaszreakciókban.
A bőr vérkeringése, szerepe a hőszabályozásban. Az axon-reflex által kiváltott lokális vazodilatáció.
A vázizomzat ereinek sajátosságai (bazális tónus, vazokonstriktor tónus), szerepük a presszor és depresszor válaszreakciókban. A lokális perfúzió idegi és humorális szabályozása. A munkavégzés kapcsán bekövetkező változások (funkcionális hyperaemia) magyarázata.
A keringési shock
A vérkeringési sokk fogalma, kialakulása és mechanizmusa. Leggyakoribb kiváltó tényezők. A szervezet kompenzatórikus reakciói. A circulus vitiosus láncszemei.
5. LÉGZÉS
5.1. A légzés mechanikája
A légutak. Az alveolusok és a surfactant. A tüdő térfogatfrakciói. A tüdő és a mellkasfal elasztikus tulajdonságai, térfogat-nyomás diagram, compliance.
Légzőmozgások. Az intrapleurális és az intrapulmonáris nyomás mérése és változásai a légzés során. A légutak áramlási ellenállása és annak mérése. Bronchoconstrictio és bronchodilatatio.
Nyomásváltozások mesterséges lélegeztetéskor. Pneumothorax. Restriktív és obstruktív légúti megbetegedések légzésmechanikai következményei.
5.2. A vérgázok szállítása
A fizikailag oldott és a kémiailag kötött O2 és CO2 aránya. A hemoglobin oxigéntelítettsége és az O2 parciális nyomása közötti kapcsolat. Az oxigénszaturációt befolyásoló tényezők: pH, hőmérséklet, CO2 , 2,3-BPG. A hemoglobin CO kötése. A mioglobin O2 kötése. A CO2 szállítása.
5.3. Az alveoláris gázcsere
Az anatómiai és a fiziológiai holttér. Az alveoláris gáztér összetétele. A CO2 és az O2 diffúziós lehetőségei. Az alveoláris ventiláció meghatározása és jelentősége. A ventilációs-perfúziós arány. A hypoxia típusai.
5.4. A légzés idegi szabályozása
A légzőizmok beidegzése. A nyúltvelői dorsalis és ventralis neuroncsoport, a híd pneumotaxicus és apneusias neuronjainak szerepe és összeköttetései. A Hering-Breuer-reflex. Az agytörzs különböző szinteken végzett átmetszéseinek hatásai.
5.5. A légzőmozgások kémiai szabályozása
A centrális és a perifériás kemoreceptorok szerepe; a pH, az O2 - és a CO2 -tenzió változásaira adott válasz. A fiziológiás szabályozás mechanizmusa. Az oxigénbelélegeztetés és a fokozott atmoszférás nyomás hatásai.
6. A TÁPCSATORNA MŰKÖDÉSE
6.1. A gastrointestinalis (GI) rendszer szabályozási mechanizmusai
Az enterális idegrendszert felépítő idegelemek (receptorok, afferens neuronok, elosztó interneuronok, serkentő és gátló interneuronok, serkentő és gátló effektor neuronok). Helyi reflexek szerveződése, a felépítésükben szereplő neurotranszmitterek és receptoraik (acetil-kolin, substance-P, opioid peptidek, VIP, NO, ATP).
Paraszimpatikus preganglionaris (vagus) rostok szerepe, célzott és modulációs hatások. A szimpatikus idegrendszer jelentősége (posztganglionáris rostok, direkt serkentő és indirekt gátló hatások). Rövid- és hosszúpályás GI reflexek.
Endokrin és parakrin szabályozás. Lokális jelzőmolekulákat termelő (APUD) sejtek. Gastrin (receptorok, hatások). Cholecystokinin (CCK; receptorok, hatások). Somatostatin, secretin, GIP, motilin. Hisztamin szerepe a GI rendszer védekezô mûködésében.
6.2. A GI rendszer motoros funkciói
Rágás. Nyelés (nyelőcső beidegzése, a nyelőcsőperisztaltika jellemzői, külső vagus beidegzés és myogén komponens szerepe).
A gyomor motoros működése. A proximalis és caudalis gyomor simaizomzatának jellemzői, pacemaker zóna. Receptív és adaptív relaxáció. A gyomor mozgásainak szabályozása (vagus, gastrin, CCK). A pylorus szerepe, a gyomor ürülésének szabályozása (vékonybél felől ható idegi és kémiai tényezők). A hányási reflex (nyúltvelői központ, kemoreceptor trigger zóna).
A vékonybél mozgásformái (szegmentáló és perisztaltikus tevékenység, interdigesztív aktivitás). A perisztaltikus reflex szerveződése, működése. Az ileocoecalis szájadék szerepe.
A vastagbél motoros aktivitása (motilitási mintázatok az egyes szakaszokon, szabályozás). A végbél izomzata, beidegzése. A székletürítés (reflexek, incontinentia). Az epeutak motoros aktivitása, az epehólyag és az Oddi-sphinchter szabályozása (CCK, vagus, VIP).
6.3. A GI rendszer szekréciós működése
A GI rendszer exokrin mirigyeinek sajátságai. A nyál összetétele, funkciói. A primér szekréció során és a kivezetőcsövekben zajló transzportfolyamatok, a nyálszekréció intenzitása és a nyál összetétele közötti összefüggés. Szimpatikus és paraszimpatikus szabályozás, transzmitterek, receptorok.
A gyomornedv összetétele. A sósavszekrécióban szereplő transzportfolyamatok. A parietalis sejtek működésének szabályozása (acetilkolin, gastrin, hisztamin, prosztaglandinok). A G-sejtek jelentősége, működésük szabályozása (GRP, adrenalin, aminosavak, somatostatin, H+ feed-back, egyéb tényezők). Pepszinogén szekréció és szabályozása. A gyomornedvelválasztás cephalicus, gastricus és intestinalis fázisa, “enterogastron” hatás.
Pancreasnedv összetétele, acinusok és kivezetőcsövek transzportfolyamatai. Idegi és hormonális szabályozó tényezők (vagus, CCK, secretin) jelentősége az acinusokban és a kivezetőcsövekben. A pancreasnedv elválasztás cephalicus, gastricus és intestinalis fázisa. Az epe összetétele. A májsejtek transzportrendszerei. Az epesavak szekréciója, enterohepatikus körforgalma. Koleretikus és kolagog hatások.
Szecernáló és abszorbeáló intestinális epithelsejtek, a vékonybélnedv termelése, a szekréció szabályozása. A koleratoxin hatásmechanizmusa.
6.4. Tápláléklebontás, felszívódás
A bélbolyhok szerkezete, szerepe. Villikinin. Az elektrolitok (Na+ , Cl- ) és a víz felszívódása. Luminális és sejtfelszíni emésztés.
Szénhidrátok lebontása, a monoszaharidok transzepithelialis felszívódása. Laktózintolerancia.
Fehérjék lebontása, az aminosavak, di- és tripeptidek transzepithelialis felszívódása. Micellaképződés jelentősége a zsírok emésztésében. A zsírlebontási termékek transzepithelialis felszívódása. Zsírban oldódó vitaminok kapcsolata a zsíremésztéssel.
Vékonybélen kívüli felszívódás (szájüreg, gyomor, vastagbél).
7. ENERGIAHÁZTARTÁS, TÁPLÁLKOZÁS, HŐSZABÁLYOZÁS
7.1. Táplálkozás
Az energiahordozók iránti szükséglet. Kalorikusan és minőségileg kielégítő táplálkozás. Fehérjeminimumok, nitrogénegyensúly. Vitaminszükséglet, a vitaminok felosztása, élettani szerepük, hiánytüneteik. Az éhségérzet rövid- és hosszútávú szabályozása.
7.2. Energiaháztartás
Szénhidrátok, zsírok és fehérjék mint energiahordozók. A tápanyagok lebontása, a kalóriaegyenérték. Direkt és indirekt kalorimetria. Az oxigén kalóriaegyenértéke, a légzési hányados (RQ). Az alapanyagcsere fogalma és meghatározása. A "többlet" energiafelhasználást kiváltó tényezők.
7.3. Hőszabályozás
A környezeti hőmérséklet jelentősége. Hőegyensúly, maghőmérséklet, köpenyhőmérséklet. A hőtermelés és az energiaforgalom kapcsolata. A hőtermelés és a hőleadás mechanizmusai. A hőleadást befolyásoló tényezők, hőcsere a mag és a köpeny között, komfortzóna. A maghőmérséklet ingadozása. A láz.
8. SEJTÉLETTAN II.
8.1. Szinaptikus ingerületátvitel, elemi receptorműködés
Az információ idegrendszeri feldolgozása. Az információátadás formái, elektromos- és kémiai szinapszisok. Az elektromos szinapszisok működése. A kémiai áttevődés általános sémája. A transzmitter szintézise, a transzmitterfelszabadulás kvantált jellege és kalciumfüggése. A felszabaduló transzmitter sorsa. Az EPSP és az IPSP fogalma, a kialakuló membránpotenciálváltozás jellege és mechanizmusa. A kémiai áttevődés sajátosságai (egyenirányítás, fáradás, szummáció, facilitáció). A kémiai szinapszisok farmakológiája (szinaptikus transzmitterek csoportosítása). A neuronok integratív működésének alapjai.
A neuromuszkuláris junkció (NMJ) szerkezete. A szinapszisok és a NMJ funkcionális összehasonlítása. A posztszinaptikus membrán jellemzői a NMJ-ban (nikotin-típusú acetilkolin-receptor, véglemezáram, a véglemez körüli elektrogén membrán, az áttevődés "biztonsági faktora"). A véglemezpotenciál (EPP) fogalma, az EPP és az EPSP összehasonlítása. A NMJ farmakológiája (agonisták, antagonisták, kolineszterázgátlók). A myasthenia gravis.
Az elemi receptorműködés jellemzése. Az adekvát inger fogalma. Elsődleges, másodlagos és harmadlagos receptorok. Az inger átalakítása (generátorpotenciál), az információ kódolása (akcióspotenciál-sorozatok frekvenciája).
8.2. Az izomműködés élettana
A harántcsíkolt izom sajátságai. A sejtfelszíni membrán ioncsatornái. A transzverz tubuláris rendszer és a sarcoplasmaticus reticulum (terminális ciszterna, longitudinális tubulus). A triád (a DHP-receptor mint feszültségérzékelő, a rianodin-receptor mint kalcium csatorna). Az elektromechanikai kapcsolat fogalma. A töltésmozgás szerepe, membránpotenciál-függése. A kalciumkoncentráció-növekedés és az összehúzódás kapcsolata. A kalcium-pumpa. A kontrakció és a relaxáció molekuláris mechanizmusai, az aktin-miozin kölcsönhatás. A mechanikai válasz jellemzői. Soros és párhuzamos elasztikus elemek. A motoros egység. Elektromiogram.
A simaizom jellegzetességei. A simaizmok típusai, jellemzésük. Elektrofiziológiai sajátságok. Az elektromechanikai kapcsolat összehasonlítása harántcsíkolt izomrostokban és simaizomsejtekben. Ligandok által megvalósuló szabályozás. Az elektromechanikai és a farmakomechanikai kapcsolat (az inozitol-rendszer, az intracelluláris kalciumkoncentráció változásának szerepe, az aktin és a miozin kölcsönhatásának szabályozása). A mechanikai válasz sajátságai, plaszticitás.
Az intracelluláris kalcium-homeosztázis általános aspektusai. Az intracelluláris kalciumkoncentráció depolarizációval vagy humorális úton előidézett változása, az endoplasmaticus reticulum szerepe (IP 3 - és rianodinreceptorok). Pozitív és negatív visszacsatolások (Ca2+ -indukált kalciumfelszabadulás, a kalcium-csatorna Ca2+ -dependens inaktivációja). A felszíni membrán kalciumcsatornái (feszültség- és ligandfüggő, valamint és intracelluláris raktárak által vezérelt csatornák). Az intracellularis Ca2+ -koncentráció nyomonkövetésének lehetőségei (fluoreszcens és abszorbciós festékek). Kalciumkötő fehérjék (parvalbumin, troponin-C). A kalciumot eltávolító mechanizmusok.
Az izomműködés energetikai háttere. A munkavégzés anyagcserevonatkozásai (energiát szolgáltató folyamatok a vázizomban, gyors és lassú izmok anyagcseréjének jellemzői). Anaerob és aerob anyagcsere aránya, oxigénadósság.
8.3. Izommunka alatt bekövetkező élettani változások
A keringési és a légzési szervrendszer alkalmazkodása. A működő izom vérellátásában bekövetkező változások. Szisztémás válaszreakciók, a keringő vérmennyiség redistributiója. A vénás- és a nyirokkeringésben bekövetkező változások. Az izommunkára adott respiratórikus válaszreakciók.
Utoljára módosítva: 2006. szeptember 06.