Tematika
Gyógyszerészeti neurobiológia
Tematika, 2009/2010 I. félév
Anatómia/szövettan/fejlődéstan előadások
1. Bevezetés. Az idegrendszer fejlődése, fő részei.
Az élőlények és a külvilág kapcsolata, az idegi szabályozás szerepe az élőlények működésében. Az idegrendszer általános felépítése, a központi és környéki idegrendszer fogalma, fő részei. Az idegrendszer fejlődésének főbb állomásai. A velőlemez kialakulása és differenciálódása. A velőcső kialakulása. Neurohisztogenezis. Az agyhólyagok kialakulása, primer és secunder agyhólyagok megnevezése, származékaik. Az agykamrák kialakulása, az agykamrák részei. A crista neuralis fogalma, a crista neuralisból kialakuló idegrendszeri képletek. A placod fogalma, származékai.
2. Az idegrendszer szöveti szerkezete.
Az idegrendszert felépítő specifikus és nem specifikus szöveti elemek. A neuron fő részei: sejttest (soma, perikaryon), a rövid nyúlványok (dendritek), a hosszú nyúlvány (axon, neurit, idegrost) és a végfácska (telodendrion), ezek legfontosabb morfológiai jellemzője. A neuron fő részei közötti legfontosabb funkcionális különbségek. A neuronok osztályozása a morfológiai jegyek alapján. Uni-, bipolaris, multipolaris, pseudounipolaris neuron fogalma. Golgi I. és Golgi II. típusú neuron. Az axonok morfológiai osztályozása az idegrost hüvelyének alapján. A neuron, mint az idegszövet anatómiai, fejlődéstani, funkcionális, trofikus és patológiai egysége. A neuroglia fogalma, a központi és a környéki idegrendszerben megtalálható gliasejt típusok, ezek szerepe. A neuronok szerveződése: a szürke- és a fehérállomány fogalma. Kéregállomány, mag, ganglion, idegpálya fogalma.
3. A központi idegrendszer burkai, vérellátása. A vér-agy gát.
Az agyburkok fogalma, részei, a burkok egymáshoz való viszonya. Epiduralis, subduralis, subarachnoidalis tér, cisterna fogalma. A dura mater encephali és spinalis képződményei. A liquor cerebrospinalis termelése, a plexus choroideus szerkezete, elhelyezkedése. A liquor keringés és felszívódás anatómiai alapja. A liquor szerepe. A vér-agy gát és a vér-liquor gát morfológiai alapja, jelentősége. Az agyvelő vér-agy gát mentes területei. A keményagyhártya (dura mater, pachymeninx) és a két rétegből (arachnoidea és a pia mater) álló lágyagyhártya (leptomeninx). Az agy vérellátásában résztvevő artériák megnevezése, az agyalapi artériás gyűrű. Az agy és a gerincvelő artériás ellátásának elve, végartéria fogalma. Az agy vénás elvezetése, sinus rendszer.
4. A gerincvelő szerkezete.
A gerincvelő makroszkópos leírása. A gerincvelői szelvények fogalma, száma, elhelyezkedése. A szürke és fehérállomány elhelyezkedése, részei. Radix anterior és posterior, nervus spinalis, ramus anterior és posterior fogalma, elhelyezkedése, viszonya a ganglion spinalehoz. Szomatomotoros, visceromotoros, szomatoszenzoros, viscerosenzoros neuronok fogalma, elhelyezkedése. A reflexív morfológiai alapja. A szürkeállomány szerkezete, Rezed laminál. Szegmentális különbségek. A dermatoma fogalma. A fehérállomány általános szerkezete: felszálló, leszálló, interszegmentális pályák fogalma, a pályák elhelyezkedése.
5. Az agytörzs és a kisagy szerkezete.
Az agytörzs fogalma, részei, összeköttetései. Az agytörzs általános felépítése, az agyideg fogalma, az agyidegi magok elhelyezkedésének általános elve. A nyúltvelő felépítése, nyílt rész, zárt rész, fossa rhomboidea fogalma. A nyúltvelőben elhelyezkedő agyidegi magok. A hátsó kötegi magok, oliva inferior. A híd felépítése, basis és tegmentum pontis. A hídban elhelyezkedő agyidegi magok. A híd egyéb magjai (nuclei pontis, nuclei raphe pontis, corpus trapezoideum, oliva superior, nucleus parabrachialis). A mesencephalon felépítése: basis, tegmentum, tectum. A mesencephalonban elhelyezkedő agyidegi magok. A mesencephalon egyéb magjai (nuclei ruber, substantia nigra). A formatio reticularis fogalma, szerkezeti felépítése. A kisagy általános felépítése. A kisagykéreg rétegei, az egyes rétegekben előforduló sejttípusok.
6. A diencephalon és a telencephalon szerkezete.
A diencephalon részei: thalamus, metathalamus, epithalamus, hypothalamus, subthalamus. A metathalamus részei: corpus geniculatum mediale és laterale. Az epithalamus részei: corpus pineale, habenula. A hypothalamus részei, a ventralis felszínen elhelyezkedő képletei (chiasma opticum, eminentia mediana, corpus mamillare). A hypophysis kapcsolata a hypothalamussal. A thalamus magjainak anatómiai és funkcionális osztályozása. Specifikus és nem specifikus magok fogalma. A telencephalon részei, a lebenyek megnevezése. Gyrus, sulcus fogalma. A gyrus pre- és postcentralis, fissura calcarina, gyrus temporalis superior elhelyezkedése. Insula, hippocampus elhelyezkedése. Törzsdúcok (bazalis ganglionok) fogalma, részei. Capsula interna elhelyezkedése, szerepe, a piramis pálya helye. Fornix, corpus callosum, commissura anterior.
7. Az idegsejtek közötti ingerület áttevődés morfológiai alapjai. A kémiai szinapszis.
A histodynamiás polaritás elve. Az idegsejtek közötti ingerület áttevődés formái. A szinaptikus és nem-szinaptikus ingerületáttevődés formái. Ephapsis. Térfogat transzmisszió. Az elektromos szinapszis molekuláris szerkezete. A kémiai szinapszis alkotó elemei és citológiai szerkezete. Szinaptikus vezikulák, pre- és posztszinaptikus membrán, szinaptikus rés molekuláris szerkezete. Neurotranszmitterek és azok felszabadulása a szinaptikus vezikulákból. Ionotróp és metabotróp neurotranszmitter receptorok fogalma és legfontosabb típusai.
8. Axon transzport, degeneráció és regeneráció az idegrendszerben.
Az idegsejt mint az idegrendszer trofikus egysége. Az axonális transzport. A gyors és lassú transzport mechanizmusok sajátosságai és molekuláris mechanizmusa. Kinesin és dynein mint motoros molekulák. Axon degeneráció és regeneráció a perifériás és a központi idegrendszerben. A Schwann sejt membrana basalisanak szerepe. Az axon regenerációt gátló tényezők a központi idegrendszerben. Az idegsejt mint funkcionális egység.
9. A gerincvelő motoros működései.
A gerincvelői motoneuronok: szomatomotoros és visceromotoros neuronok. A szomatomotoros neuronok aktiválásában részt vevő rostok, pályák. A motoneuron integratív szerepe. A premotor interneuronok szerepe. A Renshaw sejtek elhelyezkedése, viszonyuk a szomatomotoros neuronokhoz. A motoneuronok elrendeződése: somatotopiás lokalizáció. A flexor, extensor, proximalis és distalis izomzat motoneuronjainak elhelyezkedése. Szegmentális különbségek a gerincvelő motoros működésében. A motoros egység fogalma.
10. A szomatomotoros rendszer.
A motoros rendszerek hierarchiája: a gerincvelő, az agytörzs és a mozgató kéreg, valamint a kisagy és a bazalis ganglionok egymáshoz való viszonya. A mozgásszabályozás klasszikus felosztása: a piramis pálya és az extrapiramidalis rendszer. A piramis pálya szerepe, eredése, lefutása, végződése. A piramis pálya kereszteződési helye. Az extrapiramidalis rendszer szerepe, fontosabb központjai és ezek egymással való kapcsolata. A fontosabb extrapramidalis pályák neve.
11. Az idegrendszer érző működésének szerkezeti alapjai. A bőr mint érzékszerv.
Az inger ingerületté alakításának morfológiai háttere: a receptorok. A receptorok osztályozása lokalizációjuk és morfológiájuk alapján. Osztályozás a receptor specificitása alapján. Érzéksejtek, idegvégződések. Az idegvégződéses receptorok fajtái: szabad és specializált idegvégződések. A primer érző neuron szerepe, kapcsolata a központi idegrendszerrel. Az érző pálya fogalma. A bőr szerepe. A rétegek elnevezése: epidermis, dermis, subcutis. Az epidermis rétegei, sejtjei. A szaruképződés folyamata. A vékony- és vastag bőr közötti szövettani különbségek. Receptorok a bőrben. A bőr hámjának származékai: szőr, köröm, mirigyek.
12. A szomatoszenzoros rendszerek.
A szomatoszenzoros rendszer szerepe, részei. A tractus spinothalamicus eredése, lefutása, kereszteződése, átkapcsolódások, végződés. A hátsó kötegi-lemniscus medialis eredése, lefutása, kereszteződése, átkapcsolódások, végződés. A két rendszer működésének legfontosabb jellemzői. A gerincvelői érző működések leszálló kontrolljának anatómiai alapjai.
13. A látószerv anatómiája.
A látószerv felépítése: a szemgolyó, a szemideg és központi készüléke, a szem járulékos részei. A rostos burok: cornea, sclera. Az érhártya: iris, sugártest, a tulajdonképpeni érhártya. A pupilla elhelyezkedése, a pupilla szűkítő és tágító izmok, beidegzésük. Az ideghártya vagy retina. A csarnokvíz termelődése, elvezetése, a szemcsarnokok elhelyezkedése. A szemlencse elhelyezkedése, rögzítése, szerkezete. Az accomodatio anatómiai alapja. Az üvegtest elhelyezkedése. A szemideg lefutása, kereszteződése, a tractus opticus végződése. A radiatio optica, látókéreg. A szemhéj általános felépítése, a kötőhártya elhelyezkedése. A könnymirigy elhelyezkedése, könnyelvezetés.
14. A halló és egyensúlyozó szerv anatómiája.
A külső és középfül (dobüreg) általános felépítési elve. A középfül klinikai felosztása. A tuba auditiva. A hallócsontok neve, egymással való kapcsolatuk. A belső fül általános felépítési elve. A csontos labyrinthus részei. A csiga, a vestibulum és a félkörös ívjáratok egymáshoz való viszonya. A hártyás labyrinthus részei, a halló és egyensúlyozó receptorok általános felépítési elve. A peri- és endolympha fogalma elhelyezkedése. A vestibularis receptorok elhelyezkedése, szöveti szerkezete. A Corti szerv szerkezete. A vestibularis magok agytörzsi elhelyezkedése. A vestibularis magok legfontosabb kapcsolatai: gerincvelői, kisagyi projekció, kapcsolat a szemmozgató agyidegi magokkal. A cochlearis magok agytörzsi elhelyezkedése. A hallópálya részei, átkapcsolódások.
15. vegetatív idegrendszer felépítése.
A vegetatív idegrendszer részei: a szimpathicus és paraszimpatikus idegrendszer, a felosztás alapja. A vegetatív reflexív. A szimpatikus idegrendszer központi részei. A truncus szimpatikus elhelyezkedése, felépítése, pre és postganglionaris rostok eredése, végződése. A paraszimpatikus idegrendszer központi részei: gerincvelői és agytörzsi központok. A paraszimpatikus működésű agyidegi magok.
16. A monoaminerg és a limbikus rendszer.
A monoaminerg rendszer fogalma, részei. A noradrenerg, dopaminerg és seotoninerg rendszer legfontosabb központjai, összeköttetéseik. Locus ceruleus, substantia nigra, nuclei raphe pontis elhelyezkedése. A egyes rendszerek legfontosabb funkcionális jelentősége.
A limbikus rendszer fogalma, legfontosabb központjai. Afferens kapcsolatok: szaglórendszer és a medialis előagyi köteg. Efferens kapcsolatok: Papez gyűrű, az amygdala kapcsolatai. A hippocampus felépítése.
Élettani előadások
Az élettani előadások az „Élettan gyógyszerészhallgatók részére” (Fonyó Attila, Medicina Könyvkiadó, 1998) c. tankönyv anyagára épülnek. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a tankönyvnek a tematika egyes pontjaihoz csatlakozó részei akkor is szükségesek, ha azok a tantermi előadásokon nem hangzanak el, ugyanakkor az előadásokon elhangzanak a tankönyvben nem szereplő információk is!
1. Neuronok és gliasejtek membránsajátságai.
A membránpotenciál kialakításában szerepet játszó ionok. Az akciós potenciál értelmezése a membrán konduktanciaváltozásai alapján. A neuronok membránfelszínének heterogenitása (szoma, axon, dendritek eltérő szerepe). Az ioncsatornák felosztásának lehetőségei (gating, ionpermabilitás szerint). A neuronokon található ioncsatornák, feltételezett szerepük a neuronális ingerületi folyamatban, farmakológiai befolyásolhatóságuk (részletesebben taglalva a feszültségfüggő gyors nátrium csatorna, a feszültségfüggő kalcium csatornák különféle fajtái, a kálium csatornák közül a delayed rectifier és az A-csatorna; rövidebben említve a lassan inaktiválódó nátrium csatorna és szerepe akciós potenciál sorozatok generálásában, kalcium- és ATP függő kálium csatornák). Gliasejtek mint a neuronok környezeti állandóságát biztosító elemek (ionok, neurotranszmitterek eliminációja).
2. Központi idegrendszeri szinapszisok funkcionális jelentősége.
Neurotranszmitterek és neuromodulátorok felosztása, általános jellemzése. A centrális excitatórikus szinapszisok működése (NMDA, nem-NMDA ionotrop glutamát receptorok, mGluR metabotrop glutamát receptorok; az NMDA receptorok magnézium-blokkjának kísérletes bizonyítása; az NMDA és nem-NMDA receptorok eltérő ionpermeabilitása, az NMDA receptorokon történő kalcium belépés jelentősége). Centrális gátló szinapszisok (GABAA ionotrop és GABAB metabotrop receptorok, kapcsolódásuk intracelluláris jelzőrendszerekhez, a kétféle receptor ingerületi állapotát követő válaszok eltéréseinek bemutatása). A GABAA receptorokon ható farmakonok (barbiturátok, benzodiazepinek, picrotoxin, strychnin). Elemi integrációs folyamatok a szinapszisokban. A központi idegrendszeri dopaminerg és szerotoninerg szinapszisok (receptorok, intracelluláris szignalizáció, főbb előfordulási területek, farmakológiai befolyásolhatóság).
3. A gerincvelő szerepe a vázizomműködés szabályozásában.
A mozgásműködés megjelenési formái, a szabályozástechnikai elvek érvényesülése. A motoros működések szabályozásában résztvevő idegrendszeri központok hierarchiája és kölcsönhatásai. A gerincvelő helye és jelentősége a motoros működések szabályozásában. A motoros egység fogalma, a kontrakciós erő fokozásának lehetőségei (akciós potenciál frekvencia növelése, “recruitment”), a motoros egységek aszinkron aktivitásának eredete (széli gátlás a Renshaw-sejtek révén) és jelentősége (folyamatos jellegű mozgáskivitelezés).
Az izom- és ínorsó felépítése és működése. A feszülési receptorokat felépítő izom- és idegelemek funkcionális jelentősége, a rendszer viselkedése néhány alaphelyzetben (passzív feszülés, passzív feszülés az intrafuzális rostok egyidejű kontrakciójával, extrafuzális rostok kontrakciója, extra- és intrafuzális rostok egyidejű kontrakciója). A vázizomzat működésének gerincvelői kontrollja. A feszítési receptorok ingerületén alapuló gerincvelői reflexek. A monoszinaptikus reflexív (jelentősége az izom hosszának szabályozásában; az a-motoneuronok illetve a g-efferensek ingerlésének következménye, a két aktiválási rendszer egymásmellettisége, a myotatikus reflex szerveződése). Izomtónus. Poliszinaptikus gerincvelői reflexek, a flexor reflex szerveződése (protektív jellegű reflexválasz, keresztezett extensor reflex-komponens a testhelyzet megőrzése érdekében).
4. Vestibuláris rendszer, a testtartás szabályozása.
5. Kisagy, törzsdúcok, agykéreg szerepe a mozgásszabályozásban.
A vestibulo-ocularis reflex szerveződése és jelentősége. A nystagmus. A testtartás és az izomtónus szabályozása. A decerebrációs és dekortikációs rigiditás jellemző tünetei, azok magyarázata.
A kisagy és a törzsdúcok szerepe a mozgáskoordinációban A mediális kisagy szerepe. A kisagyi féltekék működése. A bazális ganglionok szerveződése és kapcsolatai, szerepük a mozgásban. A kisagy és a bazális ganglionok patofiziológiája. A mozgásműködések agykérgi szabályozása. Az agykéreg motoros területei (primér motoros area, supplementer motoros area, premotoros kéreg). A corticofugális szabályozás (izolált pyramispálya átmetszés következményei, a kéz izmait beidegző motoneuronok monoszinaptikus corticospinalis beidegzésének jelentősége).
6. Szomatoviscerális érzőműködések.
A szenzoros működések tanulmányozásának objektív és szubjektív lehetőségei (inger, ingerület, elemi érzet, észlelés). Az érzékszervek specificitása (adekvát inger, az érzékek felosztása). Az inger ingerületté alakításának mechanizmusa. Gyorsan és lassan adaptálódó receptorok, az adaptáció sebességének jelentősége. Az érzékszervi ingerület térbeli vonatkozásai (receptív mező fogalma, nem-specifikus érzőrendszerek). A széli (laterális) gátlás mechanizmusa, jelentősége az érzékszervi működésekben (kontrasztkiemelés). Az érzetek jellemzése minőség, intenzitás, idő- és térbeliség alapján (érzékszervi modalitások és kvalitások, abszolút ingerküszöb, differenciaküszöb). A szomatoviszcerális érzőműködés áttekintése, az egyes formák jellemzése. A bőrérzékelés jelentősége. Mechanoszenzitív érzőműködés a bőrben (abszolút és differenciaküszöb meghatározása, megoszlása a testfelszínen, a mechanoreceptorok és felosztásuk az adaptáció sebessége alapján). A hőérzékelés (hideg- és melegpontok, adaptáció, a statikus és dinamikus hőérzékelés, a hőérzékelésben szerepet játszó receptorok, TRP csatornák, kisülési mintázatának hőmérsékletfüggése). A zsigeri érzékelés (a zsigeri eredetű információk feldolgozásának központi idegrendszeri szintjei, a zsigeri afferentáció tudatosulásának problematikája). A mozgásrendszerből származó afferens információ (“mélyérzés”) eredete, receptorai, szerepe a test helyzetének és mozgásának, az egyes testrészek összerendezettségének érzékelésében illetve szabályozásában.
7. A fájdalomérzés kialakulásának neurobiológiai háttere.
8. A fájdalomcsillapítás elvi lehetőségei.
A fájdalomérzés kvalitásai a keletkezés helye szerint (a felszínes fájdalom gyors és lassú komponense, “mély” fájdalom, zsigeri fájdalom). A viszketés jelensége és viszonya a fájdalomérzéshez, a „viszketés mediátorai”. A fájdalomérzés feldolgozásának komponensei (szenzoros, affektív, vegetatív, motoros, pszichomotoros, kognitív elemek fogalma és jelentősége). A fájdalomérző (nociceptív) rendszer jellemzése: receptorok, mediátorok, szabályozó mechanizmusok. A vanilloid (kapszaicin) receptor, mint a kémiai és fizikai fájdalomkeltő ágensek egyik központi integrátor molekulája. A fájdalom kórélettana: kisugárzó fájdalom, kivetített fájdalom, neuralgia. A fájdalomcsillapítás elvi lehetőségeinek bemutatása. Az endogén és exogén fájdalomcsillapító mechanizmusok. Farmakológiai és non-farmakológiai fájdalomcsillapítás. A fájdalomcsillapító hatóanyagok beosztása, hatásmechanizmusa, alkalmazási lehetőségei.
9. Látás élettana.
A szem optikai rendszere, fénytörési sajátságai, a redukált szem. Fénytörési hibák: myopia, hypermetropia és astigmia. Az akkomodáció mechanizmusa és idegi szabályozása. A pupilla szerepe. A pupilla fény-, akkomodáció- és konvergencia-reakciója. A retina receptor- és jelfeldolgozó funkciója. A fotoreceptorok felépítése, működése. A receptorpotenciál ionos alapjai. A fényinger által aktivált fotokémiai reakciók, azok kapcsolata az elektrofiziológiai történésekkel. Scotópiás és fotópiás látás, sötétadaptáció. A látásélesség fogalma, meghatározása (vízus), nystagmus. Az elsődleges és másodlagos látókéreg jelfeldolgozó működése. A látópálya különböző szintjein bekövetkező sérülések következményei. Térlátás. Kancsalság.
10. Ízérzés, szaglóműködés.
A kémiai érzékelés. A külső kemoszenzoros rendszerek (íz- és szagérzékelés) szerepe a viselkedés szabályozásában (túlélési és szexuális információk). Az orrüregi neuroepithel foltok szenzoros sejtjei, azok receptorai. Az oldódási paraméterek szerepe a szagérzet kialakulásában, szimatoló légzés. Az olfaktórikus glomerulusok, mitrális sejtek és szemcsesejtek szerepe az információ feldolgozásában, és az adaptációban. Az illat kvalitás felismerése: “mintázat felismerés”. A szagló neuronok centrális kapcsolatai és a szagmemória. Az íz-érzékelés sejtes alapjai, alap ízek. Az íz- és szagérzet integrált feldolgozása.
11. Hallás élettana.
A hanghullámokkal kapcsolatos fizikai alapfogalmak és jelenségek. A külső-, a közép- és a belsőfül működésének alapjai. A cochlea működése. A szőrsejtek működésének ionos alapjai, az endolympha és a perilympha ionösszetételének jelentősége. A külső és a belső szőrsejtek összehasonlítása. A szőrsejtek afferens és efferens kapcsolatai. A hallópálya fontosabb átkapcsolódási pontjai. A primer hallókéreg működése, hangmagasság- és intenzitásfelismerés.
12. Vegetatív idegrendszer perifériás részének funkcionális sajátságai.
A vegetatív működések idegi szabályozásának integrációja (homeosztázis és a külső környezet változékonysága). A perifériás vegetatív idegrendszer részei, felépítése, szervhatásai (áttekintő összefoglalás). A perifériás vegetatív idegrendszer szinaptikus szerveződése, neurotranszmitterei, gátlószerek (acetilkolin, nAChR, mAChR; katekolaminok, a és b receptorok; egyéb transzmitterek). A gerincvelő szerepe a vegetatív szabályozásban (nyugalmi vegetatív aktivitás vagy tónus, vegetatív reflexív, szegmentális jelleg és annak jelentősége). Az agytörzsi “központok” funkcionális értelmezése.
13. Centrális vegetatív szabályozás (hipotalamusz).
A hipotalamusz jelentősége (a test összes homeosztatikus működését irányító “motoros” funkció). A hipotalamusz összeköttetései. A hipotalamusz szerepe a magatartás szabályozásában. Állatokon végzett ingerléses és roncsolásos kísérletek, “fix” magatartási programok (pl. védekezés, menekülés; táplálkozás). A hipotalamusz sérülésének következményei emberen. A folyadék- és táplálékfelvétel szabályozása mint a hipotalamusz integrative tevékenységének példái (általános érzések, homeosztatikus késztetések).
14. Az agykéreg működése (EEG). Egyes központi idegrendszeri funkciók agykérgi szabályozása.
Az agykérgi integratív tevékenység neurofiziológiája. Az integrativ agykérgi területek definíciója, kiterjedésük változása a törzsfejlődés során, az integratív működések lokalizációjának problémája. Az agykéreg működésének elektrofiziológiai jellemzői, a vizsgálat lehetőségei. Az EEG (ECoG) fogalma, az elvezetett elektromos tevékenység szinaptikus eredete, a talamusz szerepe a ritmikus elektromos aktivitás létrehozásában. A kiváltott potenciál fogalma, formái, alkalmazásának jelentősége. Az EEG gyakorlati alkalmazása (értékelés szempontjai, fiziológiásan előforduló hullámformák).
15. Alvás, ébrenlét.
Alvás és ébrenlét. A biológiai ritmusok jelensége, mechanizmusa, jelentősége. Az emberi alvás-ébrenlét cirkadián jellege (izolációs kisérletek és gyakorlati megfigyelések). Az alvási/ébrenléti állapot megjelenési formái, az alvás EEG stádiumai (hullámformák, ébreszthetőség). A REM- és nem-REM- (SWS-) alvás jellemzői (a fázisok váltakozása, a REM fázis alatti vegetatív jelenségek, az életkor jelentősége, az álom problémája). Az alvás/ébrenléti ciklus lehetséges mechanizmusa (aktív és passzív alváselméletek). Az emberi tudat neurofiziológiai vonatkozásai (a két félteke működésének különbségei). Az emberi beszéd és zavarai (beszédmozgató és beszédmegértési központ).
16. Tanulás, emlékezet megjelenési formái.
Tanulás és emlékezés. Az információtárolás jelentősége a központi idegrendszer működésében (tanulás, információtárolás, emlékezés mint a magasszintű alkalmazkodás alapja, agykérgi plaszticitás). A tanulás és emlékezet formái (implicit vagy magatartási és explicit vagy deklaratív memória). A magatartási memória feltöltésének lehetőségei (habituáció, szenzitizáció, klasszikus kondícionálás vagy feltételes reflex, operáns vagy instrumentális tanulás, motoros tanulás). Megismeréses vagy kognitív tanulás mint az explicit memória töltése. A rövid- és hosszútávú memória problémája, engram és konszolidáció fogalma, tényekre és történésekre irányuló emlékezet. Az emléknyomtárolás lehetséges mechanizmusai (hippokampusz jelentősége, szinaptikus kapcsolatok megerősödése).
17. Motiváció, viselkedés, érzelmi működések.
Az idegi szabályozás “legmagasabb” szintjei. A motiváció szerepe a magatartás meghatározásában (elsődleges és másodlagos motivációs tényezők, a szükségletek változékonysága). A limbikus rendszer és a viselkedés (az amiydala ingerlésének és sértésének következményei állatkísérletekben, az amygdala és a hipotalamusz kapcsolata). Az érzelmek mint “aspecifikus” magatartásmintázatok, izgalom és visszavonulás mint alapvető formák, kevert érzelmi állapotok, az érzelmek kifejeződése. A hipotalamusz és a limbikus rendszer szerepe a magatartásban (öningerléses állatkísérletek, jutalmazó/büntető rendszerek, monoaminerg területek jelentősége). Az érzelmi működés zavarai, terápia alapja.
Anatómia/szövettan/fejlődéstan gyakorlatok
1. HÉT Szövettan
Az idegszövet. A gerincvelő funkcionális mikroszkópos anatómiája.
1. Perifériás ideg (HE)
2. Ganglion spinale (HE)
3. Gerincvelő (HE)
4. Gerincvelő (Bielschowsky impregnáció)
2. HÉT Anatómia
A gerincvelő és az agyvelő makroszkópos szerkezete
3. HÉT Szövettan
A kisagy és a nagyagykéreg szerkezete
1. Kisagy (HE)
2. Kisagy (Golgi impregnáció)
3. Nagyagy (Golgi impregnáció)
9. HÉT Szövettan
A bőr funkcionális mikroszkópos anatómiája
1. Ujjbegy (HE)
2. Fejbőr (HE)
10. HÉT Szövettan
A látás és a hallás mikroszkópos anatómiai alapjai
1. Szem (HE)
2. Belső fül (HE)
A kurzus tematikája letölthető innen
Utoljára frissítve: 2009. szeptember 4.